Még élek, ez biztos. Persze majd harminc éve stabil ez az állapotom, de nem árt néha tudatni önmagunkkal a helyzetet. Akár mikor megviccelhet minket a sors azzal, hogy holtan kelünk fel...Persze akkor kissé nehezen kelnék fel. Bár, erre a problémára is van megoldás, csak élőhalottá…

Kellemesen tellik ez a mai reggel, meg kell hagyni, ahogy kinézek az ablakomon, látom ahogy a felhők szállingóznak felettem, Miami utcáit lágy árnyékba borítva...Miami utcáit?!? Óh, tehát csak álmodtam az egész szigetet, el sem indultam még Honduras felé, tehát akkor minden…

Hát igen... még mindig a parton fekszem... fő a változatosság. Persze, az idő már jócskán eltelt, talán a második napja élvezhetem a karib tenger csodás tengerének nyaldosását a lábamot.... Lassan már kezd idegesíteni...Ahogy a szél már ezredszerre belekap a hajamba, lassan…