Péntek...
2010.02.12. 09:36
Kellemesen tellik ez a mai reggel, meg kell hagyni, ahogy kinézek az ablakomon, látom ahogy a felhők szállingóznak felettem, Miami utcáit lágy árnyékba borítva...
Miami utcáit?!? Óh, tehát csak álmodtam az egész szigetet, el sem indultam még Honduras felé, tehát akkor minden rendben, felkelek, megreggelizek, leugrok a sarki újságoshoz, megnézem a mai híreket, és NEM szállok fel a délben induló hajóra, tehát minden megoldva...
Megyek inkább repülővel, elvégre is, az gyorsabb, és kissebb esélyel kötök ki egy szigeten egyedül. Igaz, a repülők nagyot esnek, de... az a zuhanás után nem kell aggódnom a túlélésemért, mert, ez is egy szempont...
Lassan kikászálódok az ágyamból, nyugodtan kényelmesen nekilendülök a napi teendőimnek, amikor is az egyik asztalom az oldalamnak csúszik. Kissé megijedek, de földrengésnek semmi nyoma, nem remeg semmi a házban, és minden békés, csak az asztal és a székek csúszkálnak nyugodtan, kényelmesen jobb oldalról balra, vagy épp visszafelé.
Ez kellemesnek igérkezik, tekintve, vagy a tengerre sodródott a Floridai félszigetét, vagy álmodok. Bár az első még kellemesebb lenne, sajnos attólt tartok, a második a helytálló. Hát igen, ilyen az én formám...
Lassan kinyitom a szemem, elvégre is, ha már álmodok, nem ártana megnézni, mi, vagy ki zavarta meg álmom, nemdebár? Mert, a jót szeretik elrontani az emberek... Hmm... emberek, valahogy az utóbbi pár napomban nem emlékszem emberekre...
Riadtan nyitom fel a szemem, s egyből felugrok a talpamra, vagyis, csak ugranék... Tekintve nem mozdulnak a lábaim. Még egy pont a listára, ami tudatja velem, hogy a szigeten vagyok, nem a kényelmes lakásban.
Tekintetem gyorsan körbejáratom, hátha meglátok valamit, de sajnos a megszokott látkép fogad, balra tőlem egy trópusinak épphogy nevezhető erdőség, jobbra pedig a tenger. Előttem meg egy fekete, démoninak látszó lény.
Nah jó, jobban megnézve, inkább helyi lakosnak nevezném, tekintve a démonok nem szoktak az ember lábára telepedni. Mivel épp nincs időm megijedni, ezért azonnal pánik uralkodik el rajtam, és teljes erővel ledobom a lábamra telepedett feketeséget.
Amint féllépésre távolodom tőle, már látom, nem az alvilág ura fészkelte rám magát, csak egy németjuhász gondolta izgalmasnak a társaságom. Csak tudnám mit láthatott bennem, miközben aludtam? Valószínűleg nem vacsorát, bár, még nem néztem meg, mennyi hiányzik a lábaimból.
A kutya oldalra billentett fejjel tekint rám, tehát megölni sem akar egyelőre, nem is vicsorog, pedig, akkor érteném legalább. Inkább kényelmesen leül velem szemben, és aranyos, kérő szemekkel néz rám. Hát ellent lehet állni egy invitálásnak?
Persze, bármikor, így, tekintve hogy nem támadott rám, inkább nem is törödök vele, biztos itt van valamerre a gazdája, morfondírozgatok magamban.
Az első dolgom körbe tekinteni, hátha mégiscsak látok a parton egy csónakot. Hát, a szerencse nem óhajt mellém szegődni, s bár egész nap a kutya gazdáját keresésével ütöttem el, így sokkal előrébb nem jutottam a kijutással, de a kutyát sem sikerült lekoptatnom.
Dél körül, amikor én kókuszt, a kutya meg teknőst csemegézett, végül elhatároztam, ideje elnevezni őt. Hát, mivel már amúgyis eléggé Robinson útjára léptem, gondoltam hívhatnám a kutyát Pénteknek. Elvégre is, Robinson is egy feketét keresztelt el így, nemdebár?
Hát, az én szerencsémet jellemzően, az első szólításra a kutya felkapta a fejét, és megláttam a nyakörvét, rajta egy névvel: Ed. Hát, ennyit a kreatívságról, és a hasonlókról, se baj, lesz még állat, akit hívhatok pénteknek...
Mivel ennyi izgalommal telt a napom, este teljes nyugalommal feküdtem le aludni, Ed pedig, mint éber őrkutya, halálos nyugalommal feküdt a hasamra a maga 50 kilójával, és, éberségét tükrözve egyből horkolni kezdett. Ez csak abban vigasztalt meg, hogy talán más ragadozótól nem kell tartanom. Bár, kérdés, mi végett? Esélyünk nincs ellenük, vagy épp, nincsenek is itt?
Erre a választ talán megadja a holnap, de addig is, inkább a kimerült esélytelenek nyugalmának szentelem magam, s alszom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
