Megérkezés 2

Sötétedik, csak ennyit látok. Persze, igazából a gond az, hogy épp semmit nem látok. Ahogy érzem, még meg van minden végtagom, bár kissé gondolkodóba ejt, miért van a jobb karom így lezsibbadva... De minden időkérdése, talán 1-2 nap, és meg is nézem...

Próbálok azért erőt venni magamon, mégsem maradhatok itt fekve napokon át. Ez egy sziget, és a szigeteken kell embereknek lennie, nemdebár? Valakinél van telefon is, és már szépen utazhatok haza....

Telefon! Tényleg, itt van a jobb zsebemben a mobilom. Amilyen lendülettel csak tudom, megrántom a jobb karom, hogy utána nyúljak, azonban sikertelenül. Sajnos, rá kell jönnöm a zsibbadás okára... A homokba ágyazódva, szép mélyen megkapaszkodva, ott pihen a kezem. Szerencsére még rám van tapadva, tehát nagy gond nem lehet... Legalábbis, remélem...

Probálom az ujjaimat megmozdítani, bár nem érzem semmi eredményét. Következő kísérletem a vállból mozdulással zajlik, ami sikerre vezet, elkezd vérezni a karom, ahogy egy kagyló pereme belevág. Mondhatni győzelem, ha vérzik, akkor csak van benne még élet, és akkor biztos, hogy nem hagytam el...

Végül, teljes testemmel a hátamra fordulva sikerül elérnem, hogy mindkét kezem a testem mellet pihenjen. Lassan haladok a teljes siker felé, meg kell hagyni, gyorsabban megy,mint gondoltam, hisz még csak most kel fel a nap.

Időközben láttam egy két madarat repkedni, legalábbis remélem, madarak voltak. Nincs hangulatom mindenféle dologról képzelődni, meg hallucinálni. És, elvileg őslények szigete csak a filmekben létezik, nemdebár? Remélem... bár, akkor legalább olyat látnék, amit rajtam kivül kevesen... viszont, akkor lehet, nem lenne esélyem telefonálni, mert, ugyebár a Jurassic Park végéről is csak az igazi happy end hiányzott...

Lassan sikerül felülnöm, pont, hogy szembenézhessek a felkelő nappal. Jó dolog a romantikus hatás, valakinek, aki kivülről nézi biztos... De rohadt fájdalmas belenézni abba a világító gömbbe, hiába van reggel, higgyétek el nekem, főleg, úgy, hogy tudod, ha lecsukod a szemed, akkor kezdhetet előrröl ezt a műsort, csak kicsit pihensz közben...

Mire felküzdöttem magamat, már mindkét kezem mozgott, és valamennyire éreztem is őket, tehát, eljött az ideje a zsebeim feltárásának a kincsek végett.

Jobb zsebemből előkerült a mobilom... fizikai emléke, ugyanis eléggé elázott a lelkem, és, ha ez nem lenne elég ellenérv, még két darabban is volt. Az egyik a kijelző és ami mögötte volt, a másik a sok apró kacat, ami az aljából maradt. Tehát, a mobilozás kilőve... Azért megpróbáltam.

Crusoe annak idején zsebkést hordott magánál, sajnos én nem vagyok ennyire szerencsés, nálam csak a papírjaim, és a hitelkártyáim voltak, meg némi zsebkendő, persze azok sem épp konzum képes állapotban...

És, ha ezzel nem tetéztem eléggé a hangulatomat, ami valljuk be, eddigra már a dühöngésig fajult volna, ha lett volna erőm rá, de még sikerült meglátnom azt, amit nem kellett volna talán. A jobb lábamon a nadrágom finoman átszineződött. Kék farmerből kifejlesztettem a vörös farmert, gondolom a festék anyagot lehet sejteni...

Inkább, ideje, hogy átadjam magam a kényelmes képszünetnek, igazából... ennyi felfedezés pont elég egy napra, nemdebár....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.